THE CLOUD magyar
A FELHÖ
TELJES GÖZZEL ELÖRE! "PEACE NO. 28"
2060-ban vagyunk, ötven évvel a nagy változás után, amely az emberiség történetében végre boldogító fordulatot hozott. Az évforduló alkalmából világszerte múzeumok nyílnak, ahol a fordulat évére emlékeznek meg. A múzeumba látogatók a 2010-es évet szinte tökéletesen imitáló installációba léphetnek be, megtekinhetik a kor jellegezetes tárgyait, környezetét, és a múzeum korhű ruhákba öltözött alkalmazottai bemutatják nekik, milyen volt a világ, hogyan éltek az emberek abban a már-már teljesen elfeledett korban, amikor az emberiség a legjobb úton volt a katasztrófa felé. A múzeum belső termében pedig végignézhetnek egy oktató célú megemlékezési műsort is, amely tanulságos történeteken keresztül mutatja meg az új világ felépülésének első, küzdelmes, de sikeres lépéseit. A múzeum elhagyásakor természetesen felmerül a kérdés, mely jelenbe, 2010-be, vagy 2060-ba kívánnak hazatérni a látogatók, vagy esetleg örökre a múzemban szeretnének maradni. Ezt mindenki helyben döntheti majd el. És ha esetleg később valaki mégis meggondolná magát, abból se adódna semmi probléma. Ardai Petra és Luc van Loo, mint a múzeum alkalmazottjai vezetik végig a nézőket tárlaton.
A FELHÖ a jelen történeti múzeumát jeleníti meg formailag különböző, (ál)dokumentarista eszközökkel. Az előadás köztéri hangjáték, multimédia installáció, reality show, szappanopera, videóinterjúk, zene, vagyis olyan színház, melyben mindez megfér egymás mellett. A közönség belevonódik a játékba, észrevétlenül része lesz a történetnek. 50 év távlatából szemlélve a 2010-es világot és benne mindennapi életünket, nem merülünk el a jelentéktelen részletekben, hanem rálátunk a nagy történetszövedékre, melyben élünk, melyet mi is minden nap továbbszövögetünk. Akarva-akaratlanul minden kicsi lépésünkkel a jövő történelmét írjuk. Az események különböző olvasata, az emlékezés és felejtés szubjektív folyamata, ahogy az idő múlásával az események részletei óhatatlanul is elhomályosulnak, vagy kiszíneződnek az emlékezetünkben; mindezek a történetek és változataik beépülnek a nagy történetláncolatba. Végül valaki, aki ott sem volt, leírja az eseményt és az, bekerülve a nagykönyvbe, történelemmé válik. Hivatalos verzió lesz belőle, legalábbis addíg, míg valaki át nem írja. Ebből a szempontból nézve nincsenek tények, se valóság, csak történetek. I-witness a ’történetcsinálás’, az emlékezés és felejtés ezen mechanizmusát feszegeti. Milyen történetet írunk az életünkkel? Mikor, mit fűzűnk hozzá mások történetéhez és miért? Hogy viszonyulnak a személyes emlékek a hivatalos verzióhoz? Mi a történelem? Milyen történeteket adunk át a gyerekeinknek? Hogy fognak ránk emlékezni a következő generációk? Mit változtatnánk meg a jelenünkben, hogy büszkék lehessünk magunkra a jövőben?
A FELHÖ nem tudományos igényű tanulmány, hanem egy humorral, és öniróniával végiggondolt mentális időutazás. A FELHÖ nem moralizál. Kibiccentve a dolgokat a megszokott kerékvágásból, megpróbál rácsodálkozni a világra. Space nem magyaráz, hanem együttgondolkozik a közönséggel.
Az Ardai Petra és Luc van Loo alapította SPACE színház 2007 áprilisa óta rendszeresen látható Budapesten, az Emlékmű a jelennek című köztéri hangjátékukkal mutatkoztak be, majd 2008-ban nagy sikerrel játszották a Holland Cunami című „áldokumentarista krízis-színházi” előadást – először a budapesti Keleti pályaudvaron, majd Pécsett, Sopronban a VOLT Fesztiválon, a szegedi Thealteren és a Szigeten is. 2009-ben a Trafóban rendeztek worldwideheroshow címen interaktív színházi „hősvetélkedőt”, és a PLACCC fesztivál keretében játszották a The Place Where We Belong (A hely, ahova tartozunk) című előadásukat. A FELHÖ előadás nemzetközi koprodukcióban jön létre, a négy helyszínen: Amszterdamban, Budapesten, Berlinben és Brüsszelben az előadásnak a helyszínre alkalmazott változatát mutatják be. A budapesti bemutató 2010 májusban lesz a Trafóban.